Akikről nem szabadna elfelejtkeznünk

Dezső a szomszédunkban lakott. A vezetéknevét elfelejtettem, vagy sohasem tudtam.  Nyolcévesen, elég volt úgy ismernem, hogy ő a Dezső. Ma, évtizedekkel később is csak Dezső nekem. Emlékszem rá. Az arcára nem, de a termetére és homályba burkolózott sziluettjére igen.

Dezső, legkevesebb húsz évvel volt idősebb nálam. Talán bácsinak is nézhettem. Komoly, felnőtt ember volt ő, az én szememben. Autóbuszsofőr volt. Ez ... Tovább »