« Május 2024 » | ||||||
H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
2016.június 14.
Karácsonyi süti kóstolás franciául
Enni és ünnepelni. A mai és mindenkori középiskolás gyerekek két kedvenc szórakozása. Van több is, de azok nem feltétlenül vihetők be az iskolába. Az idei karácsonyi készülődés nagy attrakciója volt a címben jelzett program. Franciás diákok francia sütiket sütöttek és kínáltak az iskola aulájában, miközben a sütik elkészítéséről maguk által forgatott kisfilmeket nézett kivetítőkön a közönség. A helyszínen szavazni lehet a legfinomabb sütikre, amik nem élték túl az órákról lezúduló gyerekhadak rohamát. A szünetek végére már csak morzsák maradtak, viszont a legjobb receptfilmekre az interneten keresztül is tudtak szavazni az érdeklődők. Ügyes és lelkes tanítványaim ugyanis saját honlapot is készítettek az iskola franciásainak, ahol a mai napig elérhetőek a Stahl Juditot megszégyenítő receptfilmek:
(http://www.baguettepezs.ga/).
Filmek az iskolában
Változik a világ, változnak a szokások, változnak a gyerekek. A mai iskola célja ugyan nem változik, felszerelése, módszerei azonban igyekeznek lépést tartani a változó szokások diktálta új szelekkel. Ma már nehéz lekötni a tanulók figyelmét egy pusztán csak magyarázó, tankönyvet, füzetet használó tanárnak. A digitális technológia: számítógépek, okos táblák, internet és dvd lejátszók az iskolai felszerelés kötelező részévé avanzsáltak. A tanórákon megjelennek a digitális tananyagok, az internetről kölcsönzött videók, kisfilmek, zenék, interaktív feladatok. A gyerekek nemcsak az iskolában használják szívesen az új technológiát, hanem otthon is, sőt szabadidejük jelentős részében sem szakadnak el tőlük. Sok előnye és persze számos hátránya is akad ezeknek az új szokásoknak. Az elkövetkezőkben mutatni szeretnék három példát arra, hogyan sikerült az iskolába pozitív módon becsempészni az új technológiát. Hogyan színesíti meg az iskolai létet, a nyelvtanulást a számítógépek segítségével egyszerűbbé, a gyerekek számára is elérhetővé váló filmkészítés.
Először egy néhány évvel korábbi próbálkozást nézzünk végig. Iskolai kirándulásról készült kedvcsináló úti filmek Párizsról. Azóta a film fiatal alkotói közül többen is filmes pályára léptek. Íme:
A következő részt a francia sütemények kedvelőinek figyelmébe ajánlom majd. Érdemes lesz várni rá.
Kedvenc időtöltéseink
Egy sorozat indítását tervezem, amelyben igyekszem megmutatni, mivel foglalatoskodunk, amikor nem tanulunk, nem dolgozunk, nem eszünk és nem is alszunk. Bár ez utóbbiak, sőt a felsorolásban szereplő valamennyi tevékenység minősülhet - bizonyos körülmények között - kedvenc időtöltésnek, most mégis inkább a klasszikus értelemben vett hobbikról lesz szó. Szánom ezt kedvcsinálónak vagy csak érdekességnek, sőt dicsekvésnek is, hiszen számos tevékenység nagyfokú kreativitást, ügyességet, sőt tehetséget is igényel, ezért művelőjét az iránta táplált szeretetből fakadó elfogultságon túl is, nagyra értékelem. Szűkebb családom tagjaival kezdem a bemutatkozást, de talán kedvet kaptok, Ti, mindannyian és elmesélitek, mit szerettek csinálni, ha időtök és egyéb lehetőségeitek engedik.
Magammal kezdem. Röviden, könnyen összefoglalható szabadidős tevékenységeim tárháza: állatok, növények, kert, mozi, színház, kirándulás, könyvek és filmek. Klasszikus felsorolás, különleges feltételeket nem igénylő szórakozás.
Elmesélem aktuális élményeimet, melyben könyv, tudomány és film kapcsolódik össze. A munkám során, franciaórán találkoztam először Paul Ekman, amerikai viselkedéskutató nevével. Furcsa találkozásnak tűnik. Nyelvtanári kiváltság, hogy a nyelvkönyvek, feldolgozásra szánt kiegészítő anyagok jóvoltából, nagyon sokféle, rendkívül széles témaköröket felölelő szövegekre bukkanok. Sőt rengeteg érdekes és személyes információhoz jutok, elsősorban a gyerekektől és a gyerekekről. Paul Ekmanról az érzelmek kifejezésével kapcsolatos nyelvleckénkben olvastunk. Érdekes dolgot állít: 7 alapvető érzelem létezik, melynek kimutatása és felismerése, kortól és kultúrától függetlenül, egyetemes. A következő érzelmekről van szó: szomorúság, boldogság, düh, undor, meglepetés, félelem, megvetés. Ekman azt állítja, hogy éljen bár az ember a XXI. század legmodernebb felhőkarcolóiban, vagy az őserdők eldugott egyszerűségében megőrzött népei között, ezeket az érzelmeket ugyanolyan mimikával, finom arcizommozgással fejezi ki és fel is ismeri, pusztán az érzelmet mutató arc nyomán.
Paul Ekman
Érdeklődésemet a tudós munkája iránt egy filmsorozat is megtámogatta, amely minden epizódja elején hangsúlyozza, hogy kitalált történetet mutat be, de a filmkockákról sorra-rendre visszaköszönnek Ekman, könyveiben kifejtett elméletei és személyes sorsa is. A Hazudj, ha tudsz sorozatról van szó. Hosszú évek kutatási után, Ekman egy olyan pontos, mára számítógépes arcfelismerési rendszert dolgozott ki, melyet a világ több terrorelhárító és bűnüldöző szervezete alkalmaz. Hogy csak egy példát említsek: a reptereken álldogáló biztonsági emberek között többen azzal foglalkoznak, hogy az utasok arcát, testbeszédét fürkészik, sikeresen kiszűrve a tömegből a gyanús alakokat, akiket alaposabb vizsgálatnak vetnek alá. Gyakran nekik köszönhető a bűntett végrehajtását tervezők, veszélyes anyagot szállítók, vagy kábítószert rejtegetők leleplezése. Ekman szakterülete a hazugságok felismerése. Bonyolult bűnügyek, szövevényes csalások felgöngyölítésében segítenek. Ő és a módszerét megtanuló, kiképzett arcolvasók. A tudatosan nem befolyásolható mikrokifejezések, nonverbális kiszivárgások felismerésében verhetetlen szakemberek munkájáról olvashatunk Ekman könyveiben és kaphatunk ízelítőt a filmsorozat jóvoltából, ami szórakoztat és tanít is egyben. A tipikus kifejezéseket érdekes, izgalmas történetbe ágyazva, a szereplők egymás közti beszélgetésén keresztül s a filmkockák közé bevágott, ismert emberek arcán is megfigyelhetjük.
Ekman elméleteit a gyakorlatban is alkalmazom. Egyszerű arcfelismerő tesztje igazolja a feltételezett eredményt: a gyerekek jelentős része felismeri a 7 alapvető érzelmet az egymás után felmutatott képeken. Az élményt (inkább az enyémet, mint az övéket) csak fokozza, hogy mindezt franciául teszik. Aztán meg izgulnak, amikor dolgozatírás közben, merev arccal csak visszautalok az érzelmekről tanultakra: ne puskázz, fiam, hiszen minden az arcodra van írva. Persze nem kell hazugságszakértőnek lenni ahhoz, hogy egy közepesen rutinos tanár is kiszúrja a nem megengedett segédeszközt igénybe venni készülő gyermeket. De ez maradjon közöttünk!
Április 1.
Amiket én ajánlok, azok jórészt valaha sikerkönyvek voltak. Egy részük ma is az. Mások kimentek a divatból, elfeledkeztek róluk. S vannak közöttük olyanok is, amelyekért csak néhányan rajongunk - de maradandó hatásuk volt a lelkünkre! Mert hiszen erről van szó: a könyveknek nagy szerepük volt abban, hogy olyan lettem, az lettem, aki vagyok.
Erről számolok most be azoknak, akik elfogadnak engem, mert meg akarom osztani velük szellemi örömömet - és azoknak is, akik elutasítanak, intő tanulságul: legyenek óvatosak olvasmányaikban.
Nagyon nehéz válogatás után, de mégis valóban ez az a 33 könyv, amit magamban hordozok, és állandóan újraolvasok.
... ők formáltak engem leginkább Popper Péterré."
Íme a lista, mely könyvekről van szó:
Thomas Mann: A varázshegy
Eric Knight: Sam Small csodálatos élete
Szerb Antal: A királyné nyaklánca
Füst Milán: A feleségem története
Jaroslav Hašek: Švejk. Egy derék katona kalandjai a világháborúban
John Steinbeck: Lement a Hold
Dr. Utrius Pál honvédbaka hátrahagyott írásai
Graham Greene: Utazások nagynénémmel
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Jakob Wassermann: Christian Wahnschaffe
Saul Bellow: Henderson, az esőkirály
Thomas Mann: József és testvérei
Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög
Max Frisch: Stiller
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Axel Munthe: San Michele regénye
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
William Somerset Maugham: Az ördög sarkantyúja
Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig
Schalom Asch: A názáreti
Dante Alighieri: Isteni színjáték
Szathmári Sándor: Kazohinia
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Márai Sándor: Vendégjáték Bolzanóban
J. D. Salinger: Franny és Zooey
Su-La-Ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában
Vas Gereben: A nemzet napszámosai
Alan Alexander Milne: Micimackó
Füst Milán: Hábi-Szádi kűzdelmeinek könyve
Karácsony Benő: Napos oldal / A megnyugvás ösvényein
Thomas Mann: A törvény
Franz Werfel: Halljátok az igét!
Kázmér bál
Barátság?
Szigorú vagyok. Mondják.
Meg túl magasak az elvárásaim.
Ugye milyen furcsa?
Neked, aki már ismersz?
Nekem, nagyon.
Mintha nem is engem látnának sokan.
Régóta, sokszor eszembe jut ez.
Emiatt akartam azon is változtatni, hogy mi a csudának kell nekem mindig elmondani, mit gondolok.
Pláne, amikor nem is kérdezi senki.
Ez a baj.
Gondoltam.
Hát nem ez a baj.
A baj az, hogy az emberek 99%-a nem képes úgy elfogadni a másikat, ha vannak fontos dolgok, amikről a másiknak teljesen más a véleménye, mint neki.
Nem is az emberek 99%-ával van baj, csak azzal az egy-kettővel, akiről azt gondolom, na, Ő az, ő ért engem, én értem őt, ő a barátom.
Aztán történik valami, amiről nekem teljesen más a véleményem, mint neked.
És megbántódsz.
Hiába bizonygatom, mert hiába érzem, hogy attól én még ugyanúgy szeretlek téged.
Csak én nem így gondolom, csak én nem tennék ilyet, sőt el is magyarázom, miért.
Csak most ehhez nincs kedvem, csak most én másképp döntök vagy csak, mert én máshoz szoktam, nekem nem fér bele.
Nem érted.
Megsértődsz, neheztelsz és jön a csönd, meg jó hosszú hallgatás, esetleg nagy sokára egy-két semmitmondó telefon, levél és vége.
Azért, mert megmutattam, milyen vagyok.
És te nem ilyennek szeretnél látni.
Mert megmondtam, hogy nem tetszik, amit csinálsz.
Mert elmagyaráztam, hogy te továbbra is a barátom vagy, de, amit tettél, az nem tetszik.
Ez már nem jó neked.
Akarod, hogy a régi dolgok emlékére, fogadjam el azt is, amit mindenkor teszel és tenni fogsz, hiszen jól el tudod magyarázni, miért.
Nem tudom.
Mert én téged el tudlak fogadni, de tehetsz olyat, amit nagyon nehezemre esik elfogadnom .
Lehet, hogy velem van a baj.
Viszont nem azért, mert túl szigorú vagyok, meg azért, mert túl nagyok az elvárásaim, meg azért, mert elmondom, amit gondolok.
Hanem azért, mert azt képzelem, ettől még el lehet fogadni engem.
Engem azzal együtt is, amit meg neked esik nagyon nehezedre megemészteni.
Pont azt várom, amit adok: nem értelek, nem így gondolom, de veled vagyok, kellesz nekem.
De értsd meg: neked is el kell fogadnod engem, akkor is, ha nem tetszik, amit valamiről éppen gondolok.
Mert így jó nekem.
Próbáltam másképp, azért tudom: nem elmondani, hangosan inkább egyetérteni, amivel csak lehet, másról beszélni, elkerülni.
Az nem jó nekem. A kettőnk között feszülő gondot megbeszélni? Megoldás lehet. De csak, ha akarod.
Igen, szigorú vagyok, mert nekem csak így megy.
Téged igen, de amit csinálsz, nem feltétlenül. Megbeszélhetjük.
Legyen.
Ha nem, inkább elengedem.
Én, József Attila
„Mégis, melyik költőre emlékeztetlek leginkább?”- kérdezte egyszer József Attila epekedve Vágó Mártát. „Költőre nem, de néha Mozartra. Néha tiszta zene, amit írsz.”- hangzott a válasz.
Gyönyörű darab. Csodaszép versek, visszafogott, korhű előadás, csodálatos zene és ének. Könnyedén megtalált összhang vers és zene, próza és dal között. Hiszen az igazi művészet pont attól örök, hogy örök érvényű kérdéseket feszeget, tisztán, jól érthetően, minden eszközével egybecsengően. A valódi művészet attól hiteles, hogy kép, hang, szó ugyanarról mesél.
Gyermekkorom óta kísér az a szokás, hogy olvasás közben kijegyzetelem, megjelölöm, kigépelem azokat a sorokat, részleteket, amik valamiért felkelteik a figyelmemet.
Műfajtól,témától,írótól függetlenül teszem ezt minden olvasmányommal. Szép kis gyűjteményem kerekedett már. Talán ezért is állnak közel hozzám a különféle idézetgyűjtemények.
Több olyannal is találkoztam már, ami a naptárat követi. Az év minden napjára tartogat néhány soros gondolatot. Amikor ilyesmi a kezembe kerül, azt játszom, hogy mindig csak az aktuálisat, az aznapra valót olvasom el. Nem lapozok előre, visszafelé is ritkán.
A 2013. évre vonatkozó gyűjtemény mai napi gondolata:
"Ne harcolj a meglévő ellen, mert nem tudod megváltoztatni. Helyette építs újat, ami a meglévőt elavulttá teszi."
(R. Buckminster Fuller)
Fullert egész életében egyetlen központi kérdés foglalkoztatta: „Van-e esélye az emberiségnek arra, hogy hosszú ideig és sikeresen fennmaradjon a Földön, és ha igen, hogyan?”
Magát átlagembernek tekintette, akinek nincs különösebb vagyona vagy felsőfokú képzettsége. Életét mégis ennek a kérdésnek szentelte: egy olyan ember, mint ő, tehet-e az emberiség helyzetének előmozdításáért valami olyasmit, amire a nagyvállalatok, kormányok, magánvállalkozások természetüknél fogva nem képesek.
Több mint harminc könyvet írt, és olyan fogalmakat alkotott meg és népszerűsített, mint a Föld-űrhajó (spaceship Earth), a kérészéletűsítés (ephemeralization) és szinergetika (synergetics).
Számos találmánya is volt, főként a design és építészeti jellegűek; közülük a legismertebb a geodéziai kupola (geodesic dome). A sok szénatomos fullerénmolekulát (buckminsterfullerén: a C60 molekula mérete 1 nm) róla nevezték el, mivel annak alakja geodéziai kupoláéra emlékeztet. A molekula alakja az öt- és hatszögű lapokból összeállított focilabdáéval egyezik meg, belül pedig üres.
Ő szinte az egyetlen – bár sokakról feltételezik: Leonardo da Vinci, Benjamin Franklin, Albert Einstein –, akivel kapcsolatban részletes, írásos dokumentáció bizonyítja, hogy polifázisos alvó volt. A saját maga által elnevezett Dymaxion sleep 6 óránként 30 perc alvásból állt. Ehhez 2 éven át tartotta magát, miközben barátja rendszeresen ellenőrizte egészségi állapotát. Manapság ennek egy kissé módosított változata terjedt el inkább. Az Uberman 4 óránként 20 perc alvással éri el a napi 2 óra alvást.
2013.január 2.
Ma szintén egy egész évre szóló gondolat gyűjteményből válogatok.
Francia szerzőről van szó. Franciául tudó olvasóink kedvéért ezért mindkét nyelven idézek.
Bonne Année!
En 1920 Marie Noël (1883-1967, poète, écrivain) avait rencontré une jeune fille malade. Pour lui remonter le moral, elle décide de lui écrire un message pour tous les jours de l’année. Ces textes furent découverts récemment.
« Voulez-vous du bonheur pour toute l’année ?
Attrapez au vol les jolis instants.
Rendez vous heureuse minute par minute.
Ramassez un à un les tout petits plaisirs. Il y en a des mille et des mille qui ne demandent qu’à plaire, et personne ne fait attention à eux...
Le plaisir de commencer l’ouvrage... et de l’avoir fini, de n’avoir plus rien à faire, de perdre un peu son temps, de chanter une chanson, de lire un livre, de rencontrer un camarade.
Le bonheur d’entendre naître en soi une jolie pensée, une douce amitié, un espoir d’amour...
Le bonheur plus grand encore de faire sourire... de rassurer... de donner un coup de main...
Ramassez tous les jours vos miettes de joie et ne mesurez pas l’année.
Si chaque instant est bon, l’année sera-t-elle mauvaise ? »
1920-ban Marie Noël (1883-1967, költő, író) találkozott egy fiatal, beteg lánnyal. Bíztatásképpen elhatározta, hogy az év minden napjára ír neki egy üzenetet. Nemrégiben találtak rá ezekre a szövegekre.
„Boldogok akartok lenni egész évben?
Ragadjátok meg az elillanó szép pillanatokat!
Percről percre tegyétek magatokat boldoggá.
Egyenként gyűjtsétek össze a legkisebb örömöket is. Ezer és ezer van belőlük, amelyek csak tetszeni akarnak és senki nem figyel rájuk…
A munka megkezdésének öröme… és annak, hogy be is fejeztük, hogy nincs több dolgunk, hogy kicsit a semmittevésnek szentelhetjük magunkat, hogy elénekelhetünk egy dalt, hogy elolvashatunk egy könyvet, hogy találkozhatunk egy ismerőssel.
A boldogság, hogy meghallunk magunkban egy szép gondolat születését, egy kedves barátságét, a szeretet reményéét…
Vagy még nagyobb boldogság mosolyt csalni mások arcára… megnyugtatni valakit… segédkezet nyújtani…
Gyűjtsétek össze minden egyes nap a saját örömmorzsáitokat és ne méricskéljétek az évet!
Ha minden egyes perc jó, lehet-e rossz az egész év?”