Főoldal Regisztráció Belépés RSS

 

 

 

Május 30.

Kedvenc időtöltéseink

 

Egy sorozat indítását tervezem, amelyben igyekszem megmutatni, mivel foglalatoskodunk, amikor nem tanulunk, nem dolgozunk, nem eszünk és nem is alszunk. Bár ez utóbbiak, sőt a felsorolásban szereplő valamennyi tevékenység minősülhet - bizonyos körülmények között - kedvenc időtöltésnek, most mégis inkább a klasszikus értelemben vett hobbikról lesz szó. Szánom ezt kedvcsinálónak vagy csak érdekességnek, sőt dicsekvésnek is, hiszen számos tevékenység nagyfokú kreativitást, ügyességet, sőt tehetséget is igényel, ezért művelőjét az iránta táplált szeretetből fakadó elfogultságon túl is, nagyra értékelem. Szűkebb családom tagjaival kezdem a bemutatkozást, de talán kedvet kaptok, Ti, mindannyian és elmesélitek, mit szerettek csinálni, ha időtök és egyéb lehetőségeitek engedik.

Magammal kezdem. Röviden, könnyen összefoglalható szabadidős tevékenységeim tárháza: állatok, növények, kert, mozi, színház, kirándulás, könyvek és filmek. Klasszikus felsorolás, különleges feltételeket nem igénylő szórakozás.
Elmesélem aktuális élményeimet, melyben könyv, tudomány és film kapcsolódik össze. A munkám során, franciaórán találkoztam először Paul Ekman, amerikai viselkedéskutató nevével. Furcsa találkozásnak tűnik. Nyelvtanári kiváltság, hogy a nyelvkönyvek, feldolgozásra szánt kiegészítő anyagok jóvoltából, nagyon sokféle, rendkívül széles témaköröket felölelő szövegekre bukkanok. Sőt rengeteg érdekes és személyes információhoz jutok, elsősorban a gyerekektől és a gyerekekről. Paul Ekmanról az érzelmek kifejezésével kapcsolatos nyelvleckénkben olvastunk. Érdekes dolgot állít: 7 alapvető érzelem létezik, melynek kimutatása és felismerése, kortól és kultúrától függetlenül, egyetemes. A következő érzelmekről van szó: szomorúság, boldogság, düh, undor, meglepetés, félelem, megvetés. Ekman azt állítja, hogy éljen bár az ember a XXI. század legmodernebb felhőkarcolóiban, vagy az őserdők eldugott egyszerűségében megőrzött népei között, ezeket az érzelmeket ugyanolyan mimikával, finom arcizommozgással fejezi ki és fel is ismeri, pusztán az érzelmet mutató arc nyomán.

 

 

 

 

 

 

Érdeklődésemet a tudós munkája iránt egy filmsorozat is megtámogatta, amely minden epizódja elején hangsúlyozza, hogy kitalált történetet mutat be, de a filmkockákról sorra-rendre visszaköszönnek Ekman, könyveiben kifejtett elméletei és személyes sorsa is. A Hazudj, ha tudsz sorozatról van szó. Hosszú évek kutatási után, Ekman egy olyan pontos, mára számítógépes arcfelismerési rendszert dolgozott ki, melyet a világ több terrorelhárító és bűnüldöző szervezete alkalmaz. Hogy csak egy példát említsek: a reptereken álldogáló biztonsági emberek között többen azzal foglalkoznak, hogy az utasok arcát, testbeszédét fürkészik, sikeresen kiszűrve a tömegből a gyanús alakokat, akiket alaposabb vizsgálatnak vetnek alá. Gyakran nekik köszönhető a bűntett végrehajtását tervezők, veszélyes anyagot szállítók, vagy kábítószert rejtegetők leleplezése. Ekman szakterülete a hazugságok felismerése. Bonyolult bűnügyek, szövevényes csalások felgöngyölítésében segítenek. Ő és a módszerét megtanuló, kiképzett arcolvasók. A tudatosan nem befolyásolható mikrokifejezések, nonverbális kiszivárgások felismerésében verhetetlen szakemberek munkájáról olvashatunk Ekman könyveiben és kaphatunk ízelítőt a filmsorozat jóvoltából, ami szórakoztat és tanít is egyben. A tipikus kifejezéseket érdekes, izgalmas történetbe ágyazva, a szereplők egymás közti beszélgetésén keresztül s a filmkockák közé bevágott, ismert emberek arcán is megfigyelhetjük.

Ekman elméleteit a gyakorlatban is alkalmazom. Egyszerű arcfelismerő tesztje igazolja a feltételezett eredményt: a gyerekek jelentős része felismeri a 7 alapvető érzelmet az egymás után felmutatott képeken. Az élményt (inkább az enyémet, mint az övéket) csak fokozza, hogy mindezt franciául teszik. Aztán meg izgulnak, amikor dolgozatírás közben, merev arccal csak visszautalok az érzelmekről tanultakra: ne puskázz, fiam, hiszen minden az arcodra van írva. Persze nem kell hazugságszakértőnek lenni ahhoz, hogy egy közepesen rutinos tanár is kiszúrja a nem megengedett segédeszközt igénybe venni készülő gyermeket. De ez maradjon közöttünk!