Honlap-menü
Keresés
Naptár
| « Május 2024 » | ||||||
| H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
| 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | ||
Statisztika
Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Mentett bejegyzések
Körkérdésünk
KARÁCSONYI MESE....MESE???
Állok a baromfiüzlet előtti sorban, a nagycsarnokban. Generációk állnak. Ahogy Voga - Turnovszky megénekelte annak idején. Lassan haladunk, csoszogva, jön Karácsony, ilyenkor mindenki valamivel többet, valami mást, kicsit többért, mint egyébkor.
Előttem idős néni hatalmas, gyékényből font szatyorral, ilyet is a hetvenes évek közepén láttam utoljára, akkor is Nyíregyházán, a piacon. Nincs az idős asszonyon semmi különös, vele egyidős kabátja szürke, nyaka köré zöld sálat tekert, fején hatalmas, lila kötött sapka. A lábán barna, magas szárú, végig fűzős cipő. Pont olyan, mint nagyanyámé volt. (Az ő cipőjének nyelvét kivágtam egyszer, mert kellett a bőr a csúzlimhoz.)
Magas, elegáns hölgy kerül sorra, divatos, hosszú kabátja makulátlan, karján csinos bevásárló kosár, kezén puha kesztyű, a budai úriasszony őstípusa. Először pulykamell filét választ gondosan, aztán két csirkét, szemrevételezi az elé kínált portékát, az egyiket kicserélteti, nem elég dundi vagy nem elég sárga, mindegy is. Vesz még egy kacsát, ellenőrzi, hogy a mája szép-e, meg tyúkot, egy felet, levesnek.
Előttem a néni toporog, fejét forgatja, mint aki kiutat keres.
A hölgy közben áttér a felvágottakra, baromfi virslit választ, egy kilót, pulykakolbászt is. Megkérdi elég füstölt-e és azt is, ugye nem csípős? Azt a vendégei nem szeretik. Végül kér még csirkemell sonkát is, mert hidegtál is készül, és azt a sonkát a lánya nagyon kedveli. Az idős asszony közben döntést hoz, kilép a sorból és indulna, de a kiszolgáló hölgy utána szól:
- Tessék maradni Márti néni, a hölgy rögtön végez, és már maga jönne!
Az én kopott öregasszonyom kényszeredetten lép az ablakhoz, és nagyon halkan kérdez:
- Van fagyasztott szárny, Zsuzsikám? Vinnék két csomaggal.
Az eladó jókedvű, nevetve kérdezi mamikát, miért nem visz frisset, az most akciós, olcsóbb, mint a mélyhűtött. A néni szabódik, aztán kér kétszer egy kilót, közben magyarázza: egyiket kirántja, másikból pörkölt lesz, az ember igen szereti. Az ablak mögött a férfi kiszolgáló most érzi idejét a poénnak.
- Vigyen combot meg mellet, mama! Olyan zsenge, kenyérre lehet kenni. Hát egyszer van Karácsony, nem igaz?
A harsány hang megdermeszti a sorban állókat. Magam, kis híján felszisszenek. A férfi körülnéz, megérti a helyzet tragikumát. Ránéz eladótársára, lassan félretolja: hagyd, majd én! Nejlonszatyrot fog, rakja a szárnyakat, aztán méri. Rakja a következőt, de először a combok közé markol, majd két hatalmas csirkemellet ejt a combokra, végül egy összemaroknyi szárny következik.. Nem méri le, csak harsányan kiáltja:
- Ahogy a kedves vevő kérte, kettő kiló a szárny, éppen hatszáz forint!
A csirke szárnynak 499.- forint kilója, akciósan. Kilódítja a két szatyrot a néni elé, elveszi a remegő kézből az ezrest, és visszaad egy ötszázast, aztán kiszól az ablakon, sürgetően:
- Tessék jönni, kinek mit adhatok? ...................
............... Fiatal pár áll az illatszerrel és háztartási vegyi áruval kereskedő üzletlánc boltjának pénztáránál. Nagyon rosszul öltözöttek. Az asszony mellett babakocsi, benne az új generáció, a testet öltött jövő. A férj elkeseredetten kotor pénztárcájába, egyre kisebb címletű bankjegyek kerülnek elő, aztán a csöri: húszasok, tízesek, ötösök. A pénztáros kislány előtt két, bőröndnyi csomag pelenka, ő pedig vár türelmesen. A férj végül feladja, átteszi párja kezébe a pénzt, és halkan annyit mond:
- Az egyiket visszaviszem. Szürke gyapjúfelöltős, kalapos, idősebb úr lép ki a sorból, tartok tőle, most fogyott el a türelme, reklamálni fog a fiataloknál, miért nem előbb számoltak? Megfogja az apuka karját.
- Várjon, fiatalember! - Tárcájából előveszi az üzletlánc pontgyűjtő füzetét, és odaadja a pénztárosnak.
- Erre jár húsz százalék kedvezmény, mert betelt. Ha úgy sem elég a pénzük, kérem, a maradék összeget hozzám üsse be, kisasszony!
A fiatalok hálálkodnak, a férfi legyint, látszik rajta, hogy zavarban van. A házaspár végül távozik pelenkástul, babakocsistul. A kalapos úr visszaáll a helyére a sorba, a mögötte álló férfi pedig megszorítja a könyökét.
- Ez szép volt, Miklós. A kalapos legyint: hagyjuk…
Most a tanulságról kéne írnom. Nem teszem. Most, nem. Mert jön Karácsony, és én nem politikáról akarok írni, hanem idemásolni egy vers néhány sorát, befejezésképpen:
"Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!"
Ezeket a sorokat József Attila írta, 1922. novemberében. Hát rakjuk meg végre azt a nagy-nagy tüzet! Fogjuk meg végre egymás kezét, öleljük át egymás vállát, karoljunk egymásba nagyon szorosan. Mert azt, ami a következő években ránk vár, ez a nemzet másképpen nem lesz képes túlélni.
LEGYEN BÉKESSÉG KÖZTÜNK MINDENKOR!
(A szerző ismeretlen)
Az öreg kutya
MINDENKINEK, AKI "MÁR ELÉG RÉGÓTA FIATAL"
Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira. Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen.
A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre, hogy eltévedt. Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszercsak látja, hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.
Az öreg kutya azt gondolja: "Jajjaj! Most igazán nagy bajban vagyok!"
Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt valami dögből, gyorsan elkezdi rágni a csontokat hátat fordítva a közeledő leopárdnak.
Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált: "Ez a leopárd igazán finom volt! Vajon találok még egyet?"
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást, rémülettel néz a kutyára, és gyorsan elhordja az irháját.
"Húúú!", sóhajt a leopárd, "ez meleg volt. Ez a vén kutya majdnem elkapott."
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról, arra gondol, hogy hasznot húzhat abból, amit tud, és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól.
Utánairamodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a leopárd után futni, rájön, hogy valami ravaszság történik. A majom utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét, és alkut ajánl.
Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték. "Ide gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!"
Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és nyugtalankodik: "Na, most mit csináljak?" Ám menekülés helyett újra leül háttal a támadóknak, és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna őket. Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált:
"Hol van már az a hülye majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!"
Tanulság:
- Sose nevesd ki az öregeket!
- A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot. A szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.
(A szerző ismeretlen)
Az ajándék
"Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.
A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.
Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:
- Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot - és erre egy szép díszdobozt vett elő.
A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte:
- Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni !? - végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.
Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent!
Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.
Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával:
,,Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle."
És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs.
Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés:"FIZETVE".
Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza az élet ajándékait, csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint amiben elképzeltük"
(A szerző ismeretlen)
Tedd azt, amiben hiszel
Tedd azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel! Minden más csak erő- és időpocsékolás.
Szókratész egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:
- Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?
- Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész. - Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél - három kérdésre. Ezt hívják a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz igaz?
- Nem. - Válaszolta az ember. - Éppenséggel csak hallottam róla, és...
- Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem.
Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?
- Nem, épp ellenkezőleg...
- Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz.
Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság. Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?
- Nem igazán.
- Nos - vonta le a következtetést Szókratész - ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?
Aki sorsát maga kívánja irányítani, ismernie kell önmagát: lelkialkatát, ítélőképességét, tehetségét, hajlamait. Nem lehet sorsa urának az, ki önmagát nem ismeri"
(Tatiosz).
" Gyógyító erő a szeretet, ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberséget"
(Tatiosz).
2013.március 31.
MINDEN RELATÍV
Van egy híres mondás: „A szomszéd kertje mindig zöldebb."
Néha az emberek nincsenek megelégedve azzal, amijük van. Egészen addig minden rendben van, amíg el nem veszítenek valamit. Legtöbbször azonban jobbat akarnak - meg akarják tapasztalni a „zöld füvet".
Az emberi természet velejárója, hogy mindig jobbra és többre vágyunk. Hát nem pont erre utal az a kifejezés is, hogy „álmodj merészet"? Olykor, lehet jó nagyot álmodni; ám néha hálát is kellene adnunk azért, amink van. Képzeld csak el annak a 85 éves nagymamának a történetét, aki az öt éves unokáját, Johnnyt életében először akarta kivinni a tengerpartra. Olyan izgatott volt a nagyi! Vett egy teljesen új ruhát Johnnynak, kifejezetten erre az alkalomra: új sapkát, új fürdőruhát, új pólót, egy új pár cipőt és egy új homokozó vödröt lapáttal. Kéz a kézben mentek a tengerpart felé. Ahogy odaértek, Johnny így szólt: „Figyelj Nagyi, mivel nem tudok úszni, inkább csak itt homokozok, messze a tengertől."
Viszont elég kemény volt a homok, és Johnny nem igazán tudott ásni. Ezért aztán megkérdezte a nagymamit, hogy közelebb mehetne-e a vízhez, ahol könnyebb ásni. "Megígérem, hogy nem megyek be a vízbe." - tette hozzá gyorsan. A nagyi habozott ugyan egy kicsit, de látván Johnny kérlelő szemeit, nem tudott nemet mondani, és így szólt: „Rendben, de ígérd meg, hogy nem mész be a vízbe." Johnny sikongott örömében: „Jól van, megígérem!" - kiáltozta. Nagyon élvezte a strandot, csak ásott és ásott a jó puha homokban. De hirtelen jött egy hatalmas hullám, és magával ragadta a kisfiút, be a tengerbe... Ahogy a nagymama mindezt látta, kétségbeesetten sikítani kezdett: „Istenem! Istenem! Uram segíts!" És akkor hirtelen jött egy újabb hatalmas hullám, és Johnny ott volt újra a parton - épségben. Megkönnyebbülve szaladt az asszony a gyerekhez és szorosan átölelte az ötéves kisfiút. Zokogva törölte le könnyeit az arcáról, miközben fölnézett az égre és hálálkodott: „Köszönöm Istenem! Annyira köszönöm!" Lenézett az édes unokájára, majd újra az ég felé emelte a fejét és így kiálltott: „Hé! ... és az új sapkája!?"
Az élet tele van olyan emberekkel, akik nincsenek megelégedve azzal, amijük van, és nem hálásak érte. Állandóan azon nyavalyognak, amit elvesztettek, ahelyett, hogy elégedettek és hálásak lennének azért, milyen sok mindenük van. Nekem elhiheted, tapasztalatból beszélek. Tizenkilenc évesen, amikor az orvosira jártam - mert életem nagy álma az volt, hogy sebész legyek - besétáltam egy vegyesboltba, amit éppen akkor raboltak ki. Az egyik tolvaj hátulról fejbelőtt, és mindenki azt hitte, hogy meghaltam.
De tévedtek.
Igen, vannak fogyatékosságaim, és volt egy időszak, amikor szüntelenül azon siránkoztam, amit elvesztettem. Folyton negatív voltam és azzal foglalkoztam, amim nem volt: "Mielőtt meglőttek atléta voltam, most meg alig tudok járni! A karom gyenge, lassan és rekedt hangon tudok csak beszélni!"
De tévedtek.
Igen, vannak fogyatékosságaim, és volt egy időszak, amikor szüntelenül azon siránkoztam, amit elvesztettem. Folyton negatív voltam és azzal foglalkoztam, amim nem volt: "Mielőtt meglőttek atléta voltam, most meg alig tudok járni! A karom gyenge, lassan és rekedt hangon tudok csak beszélni!"
Mielőtt meglőttek, volt vagy 500 dolog, amit igazán jól csináltam, ez mára 200-ra csökkent. Hosszú ideig csak azon a 300 dolgon siránkoztam, amire már nem voltam képes. Aztán elkezdtem arra a 200 dologra fókuszálni, amit még jól csináltam. Nem volt könnyű, és elég sok időbe tellett, de megtanultam, hogy mennyire fontos az ember hozzáállása - nem csak akkor, ha fejbe lőnek valakit, vagy ha súlyos beteg, hanem mindig és mindenkinek! A pozitív hozzáállás döntő minden esetben.
Az egyik barátom agyvérzést kapott. Folyamatosan próbáltam bátorítani őt, hogy rávezessem a pozitív gondolkodásra. Nem volt könnyű, de kezdte megérteni és lassan az állapota is javulásnak indult. Még nagyon hosszú utat kellett megtennie, de látszott, hogy jó úton halad. Mindig azt kérdezgette, hogy nekem mennyi időmbe tellett, hogy újra megtanultam járni, és remélte, hogy ő is képes lesz majd rá. A kérdésére ezt feleltem: "Mindenki más. Bár nekem is vannak még gondjaim a járással, de őszintén remélem, és azért imádkozom, hogy egy napon te is tudj újra járni." Majd kisántikáltam a kórteremből.
Amikor néhány nap múlva újra meglátogattam a barátomat, első kérésem az volt felé, hogy mondjon valami pozitívumot. Elkezdte mesélni, hogy már megtett 60 lépést járókerettel.... de akkor hirtelen bejött az orvosa, és a hogyléte felől érdeklődött. "Jól vagyok." - felelte a barátom - "De azt akarom, hogy újra teljesen normálisan tudjak járni, ugyanúgy, mint Mike." Ott álltam, és szólni sem tudtam a meglepődéstől, de aztán azt mondtam magamban, hogy "még csak most indult el a felépülés útján..., még csak most indult el a pozitív gondolkodás útján."
Egy másik barátom egyszer azt mondta nekem, hogy mindig sajnálta azokat az embereket, akiknek járókeretre van szükségük. De azt soha nem fogom elfelejteni, amit ezután mondott: „Bármit megadnék, ha a lányom (akinél agytumort diagnosztizáltak, és jelenleg tolókocsihoz van kötve), eljutna addig a pontig, hogy már csak járókeretre volna szüksége." Ezért imádkozik; ezért imádkozom én is; és még sokan ezért imádkoznak. Megint csak azt tudom mondani, hogy „Légy hálás azért amid van, de azért tűzz magad elé magas célokat." A világ tele van szörnyű dolgokkal, de tele van gyönyörűekkel is. Néha az emberek hajlamosak arra, hogy csak a szörnyűségeket lássák. Én mégis azt remélem, hogy megtanulják az élet szépségét is felfedezni. Mert ott van - csak szét kell nézni!
Michael Jordan Segal, MSW
Michaelt egy boltrablás során fejbe lőtték. Micheal Jordan Segal már azzal meglepetést okozott, hogy egyáltalán életben maradt, de később még a megszakított főiskolai tanulmányait is folytatta, ahol két diplomát izerzett, ráadásul kitüntetéssel. Feleségül vette főiskolai szerelmét, Sharont és született egy lányuk, Shawn. Mike szociális munkásként dolgozik a Houstoni Memorial Hermann Hospitalnál és mellette még ír is (jelenleg két projekten dolgozik). Ezenkívül népszerű motivációs szónok, beszédei során megosztja a hallgatókkal a felépülés, a boldogság és a siker „receptjét".