A kulcsember, aki szolgál - 26 Augusztus 2013 - Blog

A kulcsember, aki szolgál

Áprilisban, egy hónappal megválasztása után "A megalázott pásztor" című írásomban azt írtam Jorge Bergoglióról, aki Ferenc néven a katolikus egyház 266. pápája, hogy: "…van új pásztora a katolikus egyháznak, akiről rövid idő eltelte után már látszik, hogy érti a dolgát. Őróla korai beszélnem, ha csak nem annyit, hogy számomra fölöttébb rokonszenves emberről van szó."
Ma sem érzem azt, hogy bármilyen szempontból alkalmas lennék Ferenc pápa és az eltelt idő alatti tevékenysége megítélésére, de a kezdeti szimpátiám, - ha lehet így fogalmazni - rohamtempóban növekszik iránta.
Különösen sokat tudtam meg az egyházfőről, mint emberről, világnézetéről és főképpen vallásos hitéről egy könyvből. Azokban a könyvekben, amelyekben fontos gondolatokat találok, bejelölöm azokat a mondatokat, amelyek szerintem különleges érdeklődésre tarthatnak számot. Ebben a könyvben, szinte minden mondatot be kellene jelölnöm. Legszívesebben az egész könyvet ide másolnám. Ez persze nem lehetséges. Kigyűjtöttem a számomra legfontosabbnak tartott mondatokat és legalább ezeket eképpen, kommentár nélkül közreadom.

FERENC PÁPA
Beszélgetések Jorge Bergoglióval
Idézetek Francesca Ambrogetti és Sergio Rubin riportkönyvéből.
(Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2013)

- …a "hit megregulázásának egyházától" el kell jutni a "hitet közvetítő és megkönnyítő" egyházig

- A fájdalom önmagában nem erény, de erényes lehet a mód, ahogy fogadjuk. Az ember teljességre és boldogságra vágyik, ebben a törekvésben gátolja meg a fájdalom. A fájdalom értelme, hogy segít megértenünk a Krisztussá lett Isten fájdalmát.

- A kulcsember egyébként sem parancsol, vagy kényszerít, hanem szolgál.

- Nem jó katolikus az, aki mindenben a rosszat keresi, azt, ami elválaszt. Jézus nem ezt várja tőlünk. […]
Ha valaki nem vállalja fel, hogy vannak a társadalomban olyanok, akik másképpen, sőt akár teljesen ellentétesen gondolkodnak, és nem tiszteli őket, nem imádkoznak értük, akkor sohasem fogja megváltani őket a szívében. Nem engedhetjük meg, hogy az ideológiák uralkodjanak el a morál fölött.

- … először azt kell hangsúlyozni, ami jó, és ami egyesít bennünket, nem pedig a rosszat, ami elválaszt. Az emberek közti találkozásnak és a közös útnak kell elsőbbséget adni. Utána könnyebb lesz lebontani a különbségeket is.

- Azt is sokan mondják, hogy hisznek Istenben, de nem hisznek a papokban.
És ez így is van rendjén. Sokan vagyunk olyan papok, akik nem érdemeljük meg, hogy higgyenek bennünk.

- … kötelességünk megosztani a testvéreinkkel az ételt, az egészséget, az oktatást. Erre majd biztos rávágja valaki: "Mekkora kommunista ez a pap!" De nem, amiről én beszélek az, az evangélium maga. Mert meg leszünk ám ítélve emiatt. És amikor Jézus megítél bennünket, lesz, akinek azt mondja: "Éhes voltam, és enni adtál, szomjas voltam, és megitattál, nem volt ruhám és felruháztál, beteg voltam, és meglátogattál." És majd megkérdezik tőle: "Mikor tettem én ezt veled, mert nem emlékszem." Ő pedig úgy felel: "Valahányszor megtetted ezt egy szegénnyel, énvelem tetted meg." Másoknak meg azt mondja majd: "Távozzatok tőlem, mert amikor éhes voltam, nem adtatok ennem." Fejünkre fogja olvasni azt a bűnt is, hogy világ életünkben a hatalmat hibáztattuk a szegénység miatt, pedig a felelősség minden egyes embert érint, a maga lehetőségeihez mérve.

- … a múltat meg kell áldani a megbánással, a megbocsátással és a jóvátétellel. […] Az egy dolog, hogy megbocsát valaki, de a másik félnek is képesnek kell lennie a fogadására.

- … emberellenes törvényekért lelkesednek abban a hitben, hogy haladó szelleműek. A kulturálatlanság e második formája vezet el a katasztrófákhoz, ez az oka azoknak a roppant kudarcoknak, amelyek ma valahogy arra kényszerítik az emberiséget, hogy mindent újrakezdjen.

- A vallásosságot, […] néha egyfajta homályos teizmus kíséri, amely a pszichológiát ötvözi a parapszichológiával, ahelyett, hogy Istennel keresné a valódi, mélyen megélt találkozást, amelynek szükségességében mi, keresztények hiszünk.

- Jobban szeretek hazáról beszélni, mint országról vagy nemzetről. Az ország végeredményben földrajzi fogalom, a nemzet a joghoz, alkotmányhoz kötődik. Az önazonosságunkat viszont a haza adja meg. Azt az embert, aki szereti a helyet ahol él, nem "országistának" és nem is nacionalistának hívják, hanem hazafinak, patriótának. A pátria szó pedig az apát jelentő paterből ered, mert az apák hagyatékát viszi, növeli tovább.

- … érdemes különbséget tenni az optimizmus és a remény között. Az optimizmus az életben elfoglalt lélektani alapállás. A remény ennél messzebbre megy. A remény az a horgony, amelyet az ember a jövőbe vet, hogy megtartsa a kötelet, amelynél fogva odahúzhatja magát a célhoz. Egy jó irányba tett erőfeszítés. Ráadásul a remény teológiai fogalom, mert Isten is benne van. Éppen ezért hiszem, hogy az élet győzedelmeskedik.

Megtekintések száma: 192 | Hozzáadta:: Tomi | Helyezés: 0.0/0

Összes hozzászólás: 0


Név *:
Email *:

Kód *: