Vasárnap, 2025/Június/15, 01:04
Főoldal Regisztráció RSS
Üdvözöllek, Vendég
Naptár
«  Április 2013  »
H K Sze Cs P Szo V
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 34
Főoldal » 2013 » Április » 02 » A megalázott pásztor
14:30
A megalázott pásztor
A megalázott pásztor
 
Egy hónapja a „Pásztorok és nyájak” című írásomat ezzel a mondattal kezdtem: „Mi az, amin napjainkban időszerűbb elgondolkodni, mint azon, hogy vajon mi történhet egy nyájjal, ha a pásztora végleg elhagyni kényszerült azt.”
 
Ebben a mondatban két aggályt fogalmaztam meg: mi történhet a nyájjal és miért kényszerült a pásztor elhagyni a nyáját? Én magam a nyájtól régen elkóboroltként, magáért a nyáj sorsáért kevéssé aggódom. Azóta van új pásztora a katolikus egyháznak, akiről rövid idő eltelte után már látszik, hogy érti a dolgát. Őróla korai beszélnem, ha csak nem annyit, hogy számomra fölöttébb rokonszenves emberről van szó.
 
 
Az új pásztor, Ferenc pápa
 
Most, inkább az a kétely foglalkoztat, hogy az előző pápa, vajon miért kényszerült arra a cselekedetre, (ami az egyház kétezer éves történetében kirívó ritkaság) hogy lemondott Krisztus földi helytartójának szolgálatáról.
 
„A római katolikus egyház kétezer éves története során eddig öt pápa mondott le: IX. Benedek (1045), VI. Gergely (1046), V. Celesztin (1294), XII. Gergely (1415) és XVI. Benedek (2013).
IX. Benedek 1045-ben pénzügyi juttatásért cserébe mondott le. Erről utóda, VI. Gergely győzte meg, hogy megszabadítsa az egyházat a botrányoktól terhelt főpaptól. A következő évben azonban magának Gergelynek is le kellett mondania, mert a Benedekkel kötött egyezségét szimóniának, vesztegetésnek találták. A történet furcsa csavart vett, amikor Gergely utóda, II. Kelemen pápa halála után (1047) a lemondott IX. Benedek ismét pápa lett.
1294-ben Celesztin, mindössze öt hónapos pontifikátus után, ünnepélyes rendeletet adott ki arról, hogy a pápák lemondhatnak, eloszlatva minden kánonjogi kételyt, majd lemondott. Ezután még két évig élt remeteként és később szentté avatták.
XII. Gergely azért mondott le 1415-ben, hogy véget vessen a nyugati egyházszakadásnak. Ekkor rajta kívül már két ellenpápa is igényt tartott a pontifikátusra: Avignonban XIII. Benedek, Pisában pedig XXIII. János. Még lemondása előtt Gergely megbízta a konstanzi zsinatot, hogy válassza meg utódját.
A Vatikán 2013. február 11-én jelentette be, hogy XVI. Benedek február 28-i hatállyal lemondott. A pápa közleményben közölte, hogy hajlott kora miatt nem folytathatja hivatalát, és ezzel hat évszázad elteltével az első pápa lett, aki lemondott.”
 
A hivatalos közlések szerint XVI. Benedek lemondását eképpen jelentette be:
 
 
„Miután ismételten megvizsgáltam lelkiismeretemet Isten előtt, eljutottam arra a bizonyosságra, hogy erőnlétem, előrehaladott korom miatt, már nem alkalmas arra, hogy megfelelő módon gyakoroljam a péteri szolgálatot.

Nagyon jól tudom, hogy ezt a feladatot, spirituális lényege miatt, nem pusztán tettekkel és szavakkal, hanem szenvedéssel és imával is teljesíteni kell. Azonban a mai világban, amely gyors változásoknak van kitéve és a hitélet szempontjából nagy jelentőségű kérdések rázzák meg, Szent Péter hajójának kormányzásához és az evangélium hirdetéséhez szükség van mind a test, mind a lélek erejére. Ez az erő az utóbbi hónapokban olyan mértékben csökkent bennem, hogy el kell ismernem: képtelen vagyok jól megfelelni a rám bízott szolgálatnak.

Ezért, tudatában e tett súlyosságának, teljes szabadsággal kinyilatkoztatom, hogy lemondok szolgálatomról, mint Róma Püspöke, mint Szent Péter utóda, amelyre 2005. április 19-én a bíborosok révén kaptam megbízatást. 2013. február 28-án este 8 órától a római szék, Szent Péter széke üresnek nyilvánítandó.”
 
Nékem, a föntebb aposztrofált elkóboroltnak, el kellene fogadnom, amivel a Szentatya megindokolta a lemondását. Valahogy így is próbáltam a kételyeimet eloszlatni a pápa távozását illetően, egészen tegnap estig, amíg egy hozzám érkezett e. mail mellékleteként csatolt rövid videót meg nem néztem. Talán soha nem láttam még embert ennyire megalázott helyzetben. Egy törékeny, apró öregember látható a képernyőn, aki kézfogásra nyújtja a kezét. Tizenhét magas egyházi méltóságú főpap közül, mindössze öt, csupán öt az, aki fogadja a kézfogást. A kézfogást, amelyik a katolikus liturgiában a békesség, szeretet és barátság szimbóluma, ahogyan korábban az ölelés és a baráti csókváltás volt az. Minden római katolikus szentmisén a szentáldozás előtt ez hangzik el:
 
„Urunk, Jézus Krisztus, te azt mondottad apostolaidnak: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.” Ne vétkeinket nézzed, hanem Egyházad hitét, őrizd meg szándékod szerint békében, és add meg teljes egységét. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Amen. Az Úr békéje legyen veletek mindenkor. És a te lelkeddel. Köszöntsétek egymást a béke jelével. Legyen békesség köztünk mindenkor.”
 
 A szereplők a videón: az „öregember”, a német származású XVI. Benedek pápa, a főpapok pedig a német püspöki kar elitje, a pápa honfitársai. Közülük tizenkettő, furcsa véletlen, hogy annyi, ahány apostolnak szólt Jézus Krisztus:” Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek”, tizenkettő, aki nem fogadja a béke jobbot.
 
 
A videó 2011. szeptember 22-ikén Berlinben készült. Aligha járok messze az igazságtól, ha azt állítom, hogy a berlini történések is jelentősen hozzájárultak a pápa testi és lelki erejének megfogyatkozásához.
 
Biztosan lehet tudni, hogy más és korábbi események is közrejátszhattak a pápa lemondásában. Ezekről szükséges és érdemes elolvasni Dr. Tempfli Imre stuttgarti plébános írását, amit a pápa lemondásának hátteréről adott közre.
 
Ha még nem késő, mi mással fejezhetném be, mint azzal az intelemmel, amit Pál apostol a Korinthusiaknak írt második levelében írt:
 
„Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz.” [2Kor.13,11]
 

Megtekintések száma: 260 | Hozzáadta:: Tomi | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 1
1 Ősi Judit  
0
Nagyon, nagyon szomorú a berlini videó. Jó ideje láttam már, de nem tudok napirendre térni felette, nem tudom szó nélkül hagyni. Mert az a baj, hogy sok mindent szó nélkül hagyunk! Ha nem a saját szememmel látnám, el sem hinném, hogy ez lehetséges. Ha félreteszem, hogy lelki vezetőink ragadtatták magukat a pápa nyílt meggyalázására (igen, meggyalázására), akkor is érthetetlen. Tisztségekkel, címekkel viselkedési szabályok magunkra vállalása is jár. Egyszerűen nem lehet így viselkedni nyíltan, közönség előtt, bármi is álljon a háttérben! És nem akarom félretenni, hogy lelki vezetőkről van szó. Ők nem tehetnek ilyet, semmi cím alatt. Amíg a pápa pápa, bármit gondolnak róla, az ő pápájuk. Aki megtagadja, ne legyen lelki vezető. Az enyém semmiképpen ne.

Név *:
Email *:
Kód *: