Statisztika
Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Mentett bejegyzések
Körkérdésünk
Főoldal » 2013 Február 20 » Katonadolog
12:51 Katonadolog |
Katonadolog
Amikor kisfiú koromban valamilyen baj ért, például: elestem, megsebesültem, nagymamám és édesanyám is azt mondta, hogy ne sírjak, ne búsuljak, ez katonadolog. Sokszor hallottam ezt a vigasztalást és akkor talán arra gondoltam, hogy ha majd nagy leszek, meg fogom tudni, hogy mi is az a katonadolog. Talán tudtam, hogy nem kerülhetem majd el azt, hogy „elvisznek” katonának.
Felnőttem és egy darabig úgy nézett ki a dolog, hogy mégsem „visznek el”. Akkoriban már nagy divat volt az éppen férfikorba érkezett fiúk között valahogy elsumákolni a kötelező katonai szolgálatot. Én nem sumákoltam és el is vittek. Az, hogy hogyan és miért az egy hosszú, másik történet. A végeredmény a fontos, lehúztam huszonnégy hónapot és valóban megtudtam mi is az a katonadolog. Senki ne ijedjen meg, most nem a vénemberek kedvenc „sztorizása” következik, nem katonai élménybeszámolóval akarok traktálni senkit. Kizárólag azzal szeretnék érdeklődő olvasóra találni, hogy elmondom, mit jelent, ha valaki megérti, mit is jelent a katonadolog és mit gondolok arról, ha férfiak tömegeinek sejtelme sincs arról, hogy bizony létezik katonadolog, aminek ismeretében akár egy életen át is meg kell tudni küzdeni, ha valamilyen baj bekövetkezik.
Az én időmben a férfiak számára létezett egy teljesítendő feladat: a hadkötelezettség. Érdekes szóösszetétel ez, ami azt jelenti, hogy az érett férfiak számára kötelesség bekerülni a hadseregbe. Miért? Mire jó a hadsereg? Védelem egy támadás ellen. A haza védelme. A hadsereg alapja az egyéni katona. A katona az, aki védelmezi a hazáját. A haza pedig az ország, a szülőföld, összes javaival és lakóival együtt. Amikor katonává lesz az ember, megérti azt, hogy tágabban ugyan a haza védelme a legszentebb feladata, de elsősorban szeretteire gondol. Védtelen szerettei azok, akiknek a minden áron való megvédése az ő feladata. A katona megvédi a szeretteit, akár az élete árán is. Amikor arra gondol a katona, hogy legszentebb feladata a haza védelme, akkor sztereotip módon a hozzá legközelebb álló szeretteire gondol: a családjára, szüleire, a testvéreire, a szerelmére, menyasszonyára, feleségére, és ha vannak, legfőképp a gyermekeire.
 A katonadolog érzése a szolgálat ideje alatt nem egy csapásra alakul ki. A katonaemberben fokozatosan jut el annak elfogadásához, hogy nem ő maga a fontos. Ő csak annyiban fontos, hogy képes legyen a nála sokkal fontosabb emberek és értékek megvédésére. Ezért úgy kell védelmeznie önmagát is, hogy képes legyen minden körülmények közt az oltalmára bízottak megvédésére. Erre a felismerésre a kiképzés és a szolgálat ideje alatt önmagától ráébred a jól kiképzett katona. Ez pedig egy egyedüli ismeret, fontos felismerés. Ettől az ismerettől és az ebből kialakuló érzelmek sokaságából válik férfivá rövid idő alatt a katonaember.
Azt nem állítom, hogy nincs más módja a férfivá érésnek. Persze, hogy van. Természetesen azok, akik bármilyen okból nem „katonaviseltek”, férfivá érhettek úgy is, ha sumákoltak vagy úgy is, hogy bármilyen más okból kerülték el a katonaságot. Ezekben a férfiakban esetlegesen is manifesztálódhattak azok a tulajdonságok, amik a védelmező rendeltetés kialakulásához vezették őket. Nem vitatom. Azt gondolom, hogy ez a fajta védő-szerepvállalás akár genetikai alapon is öröklődhet, hiszen az idők során ez a védelmező „szerep” a legrégebbi múltig visszavezet. és kitörölhetetlen nyomokat hagyott elődeinken át mibennünk. A katonadolog egy nagyon mélyen beágyazott szerepvállalási kényszer akár volt ténylegesen katona valaki, akár nem. Azonban nem lehet arról hallgatni, hogy a hadkötelezettség eltörlése miatt ez a férfias tulajdonság hamar kiveszni látszik.
A kötelező katonai szolgálat ma már csak egy régmúltbeli őrült követelménynek tetszik a felnövekvő fiúk számára. Csekély azoknak a száma, akikben él annak az igénye, hogy katonáskodjanak. Őbelőlük rekrutálódott a ma meglévő hivatásos hadseregünk. Azt nem tudom megítélni, hogy a létszámában az én időmbelihez képest töredék lélekszámú hadsereg a valóságban mire volna képes. Nem is ez foglalkoztat. Nem értek ehhez. Azt viszont látom, hogy a kötelező katonai szolgálat eltörlése miatt burjánzó vadhajtásai nőttek ki a férfiakba plántált védelmi kényszernek. Önszerveződő, törvényellenes militáns alakulatok nőnek ki a földből. Vonulnak, trappolnak, mintha katonák lennének. Kitalálnak maguknak ellenséget, képzeteik vannak arról, hogy kiket és hogyan védjenek, vagy támadjanak meg. Talán vannak képzett vezetőik is, de inkább azt látni, hogy önjelölt vezérek plántálják beléjük a „küldetéstudatot”. Olyan vezérek, akik szegényes történelmi ismeretek birtokában, az gondolják, hogy ők azok, akik a haza nemtőjei.
Azok a fiatal férfiak, akik nem, vagy csupán halvány kötődéssel csatlakoznak ezekhez az egyébként betiltott katonainak látszódó szervezetekhez, azok jobb híján, csak így egyszerűen: drukkerek. Magyarabb elnevezéssel élve: szurkolók. Korszerűbben a „B” közép jeles tagjai. Ma már komoly besorolásuk is van: ők a szurkolótábor. Vannak vezetőik is, igaz ma még nem hivatásosak, de ez csak idő kérdése. A táborukban vannak kiérdemelt rangok is, mint például a vezérszurkoló. Láttam olyant is, mint a szurkolók szóvivője (sic).
Mégsem csodálkozom. Vitathatatlan, hogy a férfiak népségének kiirthatatlan igénye van arra, hogy szervezett formában, beláthatatlan hierarchikus felépítmények közepette, de szüksége van arra, hogy a „védelem” érzésvilágától vezérelve tartozzanak valahová. Egy egységbe. Egy gárdába. Egy „B” középbe. Bárhová, csak az érzés vezérelhesse őket: Védenek! Időnként nem tiszta, hogy kit kitől, mit, miért, de egy vágyuk van: védhessenek, vagy inkább támadhassanak.. Ők a véderő! .Azt, aztán nem részletezném, hogy ennek melyek a naponta tapasztalható következményei, ezekről a híradások beszámolnak.
 Én, csupán azt szerettem volna égbe kiállatni, hogy nagy hiba volt a hadkötelezettség eltörlése! Nem azért, mert irigylem azokat, akik ma megúszhatják a néha bizony kegyetlen kiképzés és szolgálat akár mély nyomokat hagyó sebeit. Nem, őszintén mondom nem azért! Hanem azért, amik mindezek helyett mára általánossá váltak, a randalírozó csapatok törvényellenes szereplései, félelemkeltő demonstrációi, amik ellenérzéseket váltottak ki belőlem, mióta léteznek. Nagy és megbocsájthatatlan hiba volt a hadkötelezettség eltörlése. A katonadolgot, csak egy professzionálisan szervezett, törvényes hadseregben lehet megtanulni. Hogy hogyan?
Gondolkodásra bocsájtom ezt a választ.
|
|
|
| Összes hozzászólás: 0 | |