Statisztika
Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Mentett bejegyzések
Körkérdésünk
Főoldal » 2013 Május 02 » Jutka Blogja, rovatának folytatása
19:38 Jutka Blogja, rovatának folytatása |
2013. május 2. Szegről-végről A '20-as években a Reischl család szerepe meghatározó volt Keszthely életében. Nevükhöz fűződik Keszthely és Hévízfürdő nagyszerű fejlődése. 1930-ban egy soproni újságíró ezt írta: "Amerre megy az ember Hévízen és Keszthelyen, mindenhol a Reischl-család alkotó géniuszával találkozik.” A sörgyár területe azonban az elmúlt évtizedekben egyre rosszabb állapotba került. Keszthelyen járva láttuk a csupasz téglakerítés által határolt lepusztult épületeket. Úgy tudom, most esély van arra, hogy egy helyi vállalkozó — megváltozott funkcióval — rendbe tegye az értékes épületegyüttest! A keszthelyi sörgyáros dinasztia id. REISCHL VENCEL (Hinterstift, 1818. 11.18. – Keszthely, 1893. 06.12.) városbíró, sörgyáros. Szülei Reischl Simon és Nader Katalin földművesek voltak. Rossbachban kitanulta a sörfőző mesterséget. 16 éves korától Bécsben a nussdorfi sörházban dolgozott. Szakértelmének köszönhetően a neves rauchensteini sörgyár üzletvezetőként alkalmazta. 1838-ban Szombathelyen az egyik sörgyár üzletvezetője lett, majd a másik vezetésével is megbízták. 1844-ben Keszthelyre költözött, és bérbe vette a Festetics-uradalom sörházát. 1848-ban beállt a keszthelyi nemzetőrségbe, zászlótartói tisztet viselt. Köztiszteletnek örvendett, 1861-ben megválasztották városbírónak. 1864-ben megvásárolta az uradalmi sörházat, 1865-ben átadta a gyár vezetését fogadott fiának, ifj. Reischl Vencelnek. Ettől fogva csak hivatalának élt, a város és a közjó előmozdításán munkálkodott. Városbírósága idején Keszthely fejlődésnek indult. Megvette a Festetics-uradalomtól a helypénzszedési jogot, majd néhány év múlva átadta a városnak. Sokat tett a fürdőélet megteremtéséért. 1862-ben megépült az első szigetfürdő. A balatoni fürdőt megvásárolta a fürdőrészvényesektől, csere útján megszerezte a város részére a Balaton és a város között elterülő parkot. Jelentős szerepe volt a Balatonszentgyörgy–Keszthely vasútvonal létrejöttében. Támogatta a kereskedelem és ipar fejlődését. A Fő utca (Kossuth L. u.) lakóit ösztönözte emeletes házak építésére. Kaszárnyát és fedett lovardát építtetett, hogy mentesítse a lakosságot a katonaság elszállásolásának terhe alól. Megvásárolta a város részére az uradalmi kórház épületét. Városbírósága alatt újraindult a mezőgazdasági felsőoktatás. Jelentős építkezések is zajlottak: a közvágóhíd, Ranolder Intézet, Főgimnázium épülete, a Móló. Több alapítványt tett. Támogatta a gimnázium, az elemi iskola, a polgári leányiskola és a zárda diákjait, a városi kórházat, a szegényeket és a tűzoltóegyletet is. 1886-ban, városbíráskodásának 25. évfordulóján a király arany érdemkereszttel tüntette ki. Öregkorában megvette a Pethő-házat, mely a család tulajdonában négy generáción át megőrződött.  A Pethő ház kapuja ifj. REISCHL VENCEL (Hinterstift, 1839? – Keszthely, 1923. 08. 12.) sörgyáros. Korán árvaságra jutott., Nagybátyja, id. Reischl Vencel és neje, Hampel Katalin örökbefogadta. Budweiss híres sörgyárában sajátította el a sörföző mesterséget, szabadulása után is itt dolgozott, majd Grazba küldték tanulni. Hazatérte után ő vette át a Sörház vezetését, ami tevékenysége alatt élte virágkorát. 1899-ben az üzemet haszonbérbe adta Imre fiának. Az 1910-es évekre Festetics Tasziló után a város második leggazdagabb polgára lett. Sokat jótékonykodott. 1915-ben a rokkant katonák rehabilitációjának elősegítése céljából 7000 koronát adományozott a világháború sebesültjei részére. 1905-ben 35 évre bérbe vette a Festetics-uradalomtól Hévízfürdőt. A mocsaras tőzegtalajt feltöltéssel építkezésre alkalmassá tette. A korszerűtlen épületeket lebontatta, a többit felújíttatta. Elkészült a telep közművesítése is. Hévíz országos hírűvé válását elősegítették a fürdőismertetők. Hévíz város 2002-ben díszpolgárává választotta, a díjat dédunokája, Kukorelly Pál vette át. Felesége Hayden Karolin REISCHL IMRE (Keszthely, 1869– Keszthely, 1938. július 15.) városbíró, sörgyáros. ifj. Reischl Vencel fia. Gimnáziumi tanulmányait a helyi premontrei algimnáziumban, majd a soproni főgimnáziumban végezte. Egy évig hallgatója volt Bp.-en a Műegyetemnek, újabb egy évig Budweissben sörfőzést tanult. Hazatérve beállt apja üzemébe, részt vett a sörgyár korszerűsítésében. 1899-ben bérbe vette apjától a Sörházat, melyet 1926 végéig működtetett. 1912-ben városbíróvá választották. 1918 novemberében a megalakuló Nemzeti Tanács elnöke lett, e tisztéről egy hónap múlva lemondott a politikai átrendeződés miatt. A Tanácsköztársaság alatt visszavonult a közélettől, annak bukása után újra elfoglalta városbírói székét. Részt vett az 1921. évi Helikoni Ünnep megrendezésében. Városbírósága alatt új utcák nyíltak, jelentős építkezések zajlottak a városban: megépült a Karmelita templom és kolostor, a Postapalota, a ref. és az ev. templom, a leányiskola, a Balatoni Múzeum épülete, a Gazdasági Akadémia emelettel bővült, elkészült a Szigetfürdő melletti strand, villanytelep stb. A bécsi Barry autóbusz-vállalattal rendszeres buszjáratot létesített Keszthelyre. Kezdeményezésére a MÁV a keszthelyi vasútvonalat a Zala folyó északi partján egyesítette a Zala völgyivel egy új vasúti híddal, bekapcsolva Keszthelyt a Bp.-re vezető fővonalba. Hévízfürdő bérletét Richárd fivérével együtt átvette apjától. Sokat jótékonykodott, 1916. évi adománya után városbírói tiszteletdíját évről évre a Főgimnázium Segítő Egyesületének juttatta, ezenkívül több ösztöndíjat is alapított. 1930-ban a gimnázium részére adományozta a Szent Imre üvegablakot. 1936-ig állt a város élén. Tevékenységéért a kormányzótól megkapta a Magyar Érdemrendet, a pápa felvette a Nagy Szent Gergely Rend tagjai közé s a rend lovagkeresztjével tüntette ki, mellyel a pápai kamarás cím tulajdonosa is lett. 1938-ban – még életében – utcát neveztek el róla. Felesége Peuser Erzsébet Fia dr. Reischl Marcel (Keszthely, 1903. 01.01. – Keszthely, 1998. 09.22.) ügyvéd. A keszthelyi gimnáziumban érettségizett. Budapesten közgazdaságtudományi tanulmányokat folytatott, az első tanév végén beiratkozott a Jog- és Államtudományi Karra is. Párhuzamosan végezte a két kurzust. Közgazdaságtudományból végbizonyítványt, az utóbbi karon pedig 1927-ben mindkét tárgykörből doktorátust szerzett. Ezután Londonban és Párizsban tanult angolul és franciául. 1933-ban ügyvédi vizsgát tett, majd ügyvédi irodát nyitott Keszthelyen. Apja halála után ő vezette a Sörházat, mely akkor már a kőbányai sörgyár lerakataként működött. Aktív tagja volt a Keszthelyi Társaskörnek. Szerkesztőként dolgozott a Keszthelyi Hirlap, a Balatonvidék és a Keszthelyi Újság c. lapoknál. A ’30-as, ’40-es években ügyvédként védte a politikai üldözötteket, emiatt 1945-ben és két évvel később sem volt választói joga. 1945 után a Keszthelyvidéki Takarékpénztár igazgatói tisztét töltötte be. E funkciójában csak rövid ideig működhetett, mivel a nagyapja által alapított pénzintézetet 1948-ban a Sörházzal és a Hungária Szállóval együtt államosították . 1948 októberét Budapesten töltötte. Ismerősöknél igyekezett kitapogatni a politika változását és az ő személyét is érintő rendeleteket. Ebben az időben több őt támadó cikk jelent meg a Keszthelyi Újságban. Amikor megtudta, hogy végleges döntés született kitelepítésükről, úgy határozott, hogy feleségével elhagyja az országot. Először Felsőőrre, majd Grazba kerültek. 1949-ben Angliába költözött, 1950-ben kivándorolt Kanadába. Montrealban telepedett le. Feleségével háztartási alkalmazottként dolgoztak. 22 év távollét után tért vissza először látogatóba hazájába, ezután évenként hazalátogatott. Első látogatása idején kezdte írni visszaemlékezéseit, melyből családja történetén kívül Keszthely 1948 előtti társadalmi, politikai életéről is képet nyújt. 1974-ben nyugdíjba vonult. A rendszerváltás után hazaköltözött. 1997-ben Keszthely város díszpolgárává választotta. REISCHL RICHÁRD (Keszthely, 1876. 03.10. – Keszthely, 1944. 08.10.) mezőgazdász. ifj. Reischl Vencel fia. A helyi gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. 1896-ban oklevelet szerzett a Gazdasági Tanintézetben, majd Grazban a Kereskedelmi Akadémián tanult tovább. 1900-ban apja jelentős birtokot bérelt számára Balatonhidvégen, melyhez égenföldi és balatonmagyaródi birtokrész is tartozott. Részt vett az I. vh.-ban, ahol kitüntetést is kapott. 1920 januárjában nemzetgyűlési képviselőnek választották. Első nemzetgyűlési felszólalásáról a következőket írja a Keszthelyi Újság: „Kissé furcsán hangzik a keszthelyi kerület választóinak, hogy képviselőjük még beszélt is. T. i. mi eddig ahhoz voltunk szokva, hogy képviselőnk — hallgatni megy az Országházba. A beszéd után jön a tett s mi bizalommal várjuk szeretett képviselőnk tetteit is." (1931-ig volt a térség képviselője) A 20-as évek elején házat vásárolt a Deák Ferenc utcában, ahol felesége Vogel Irma (Vogel Karolina dédmamám unokahúga) férje támogatására politikai szalont működtetett. Többször felszólalt a Balaton és vidéke érdekében, szót emelt a Kis-Balaton lecsapolása, a Keszthelyi-öböl eliszaposodása ellen, az adóterhek arányosabbá tétele érdekében, a Balaton-felvidéki szőlőkultúra érdekében. A Festetics-uradalomtól Égenföldön bérelt birtok haszonbérletének lejárta után (1921) elérte, hogy a herceg az uradalmi földeket a földnélküli lakosságnak juttassa. Megtervezte az égenföldi iskola épületét, felügyelte az építkezést. 1926-ban a község díszpolgársággal tisztelte meg. Közgazdasági cikkeket írt vidéki lapokba. Sármelléken, Balatonmagyaródon és Alsópatakon tejszövetkezeteket létesített. Apja halála után Imre testvérével Hévízfürdő üzemeltetésével foglalkozott, tovább emelve a gyógyfürdő hírnevét. 1925–31 között a Keszthelyi Hírek főszerkesztője volt. A Keszthelyi Takarékpénztárban igazgatóként tevékenykedett. 1931 után visszavonult a közélettől, tovább gazdálkodott és üzemeltette a hévízi fürdőt. A két világháború közötti keszthelyi politikai élet egyik legfontosabb személyisége volt. Lánya Reischl Mária Zsuzsanna (férje Zrínyi Ferenc honvédezredes) Fia Reischl Rafael (Zalavár,1911.09.30-mh<1945) zalavári birtokos "A Debrecenben székelő Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. március 15-én döntött a korábbiaknál lényegesen radikálisabb földreform mellett, amely – kevés kivételtől eltekintve – felszámolta a száz katasztrális holdnál nagyobb birtokokat. Zalaváron – természetesen az új politikai rendszer itteni megjelenésével – szinte azonnal hozzáláttak a földigénylő majd földosztó bizottság megszervezéséhez, az igénylők összeírásához.” Reischl Rafael 103 holdat birtokolt, így csak három holdat kellett volna – megváltás fejében – felosztania, ennek ellenére a teljes birtokot elvették a helybeliek. Reischl ugyanis – aki meghalt a háborúban – helyben azzal vádolták, hogy háborús bűncselekményt követett el, így teljes vagyona elkobzandó. Ez a hallomásra alapozott vád sohasem bizonyosodott be. |
|
|
| Összes hozzászólás: 0 | |